II.évad 43.rész - "Indulunk!"

Sziasztok!

El sem tudom hinni, hogy sikerül, de úgy látszik a szerencse mellettem áll és képes 

leszek még a héten megírni az utolsó részt, ami holnap fog megérkezni. Az epilógus 

pedig valamikor jövőhét végén. Az a rész nem lesz könnyű, de megoldom valahogy.

Csak reménykedni tudok benne, hogy tetszeni fog nektek. 

Tudom, hogy ezt a blogom sokat szerették és szeretik is. Kapott az elején negatív és 

pozitív kritikákat is, de nem igazán törődtem velük. Megpróbáltam javítani a hibákon

amiket említettek és csak remélni tudom, hogy ez sikerült is.

Köszönöm az olvasókat és a támogatásokat, nekem ezek nagyon sokat jelentenek.

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

------------------------------------------------------------------

Madison Clarck

  

  A repülőn ülünk, már hazafelé tartva. Véget ért a kisebb turné a fiúk számára. Rengeteg interjújuk volt és koncertjük, amit elmondásaik szerint nagyon élveztek. Viszont egyben nagyon legyengítette őket, hiszen aludni alig volt idejük.
  Bevallom én személy szerint örülök, hogy végre visszautazunk Angliába, hiszen nekem az az otthonom. Nem azt mondom, hogy Amerikában nem érzem jól magam, de nem olyan, mint otthon.
  Ebben a pár napban nem csak énekeltek és kérdésekre válaszoltak, hanem egy díjátadón is részt vettek, ahol mind a három jelölésüket meg is nyerték. Ez történt tegnapelőtt, ami miatt még mindig nem tértek magukhoz. Még mindig nem akarják elhinni, hogy mind a három díjat megnyerték, amit én meg is értek, hiszen ez nem egy kicsi valami aminek semmi jelentősége. Ezek nagy dolgok, amikkel be lehet írni magadat a világtörténelembe, amit ők meg is tettek.
  Lábaim a mellettem lévő ülésre helyezem, hogy kényelmesebben üljek, bár így sem a legjobb. Egy párna kéne, de elfelejtettem említeni Harrynek, hogy vegye ki a bőröndből, most meg már nem akarom ezzel zavarni.
  Egyedül vagyok mivel a fiúk meg akartak beszélni még egy két részletet az utazásról, Emma pedig elfáradt, így hátul alszik. Igazság szerint én is fáradt vagyok, de képtelen vagyok aludni.
  Kezem a pocakomra helyezem, majd a jövőre gondolok, hogy milyen lesz majd amikor a karjaim között tarthatom. Göndör vagy sima haja lesz? Kék vagy zöld lesz a szeme? Annyi kérdés, amire még nem tudhatom a választ, csak pár hónap múlva. Még a neveken sem gondolkodtunk, de biztos vagyok benne, hogy Harryvel ezt majd megoldjuk mikor itt lesz az ideje.
  - Minden rendben? - jelenik meg hírtelen a göndörke, mire mosolyogva nézek fel rá.
  - Persze, csak egy picit fáradt vagyok. - nézek a szemébe. - Mindent megbeszéltetek?
  - Igen, már mindent elterveztünk. - lép mellém, mire én kicsit előrébb húzódom. Ő pedig egyenesen mellém ül le, majd húz magához és ölel körbe karjaival. - Így sokkal kényelmesebb lesz. - suttogja a fülembe.
  - Erre vártam. - vigyorgok rá. - Szükségem volt a hordozható párnámra. - teszem hozzá nevetve.
  Az ölemben pihenő kezeire helyezem az enyémeket, majd kicsit feljebb tolom őket. Érzem, ahogy felsóhajt, én pedig behunyom a szemeim.
  Amikor felébredek, már leszálltunk. Harry éppen akkor akart felébreszteni, ám én megelőztem őt.
  Az időeltolódásnak köszönhetően Londonban még csak késő este van, bár én ezt egy csepet sem bánom, hiszen pihenni szeretnék, hogy teljesen ki tudjam magam aludni és mindent Harryvel együtt tehetem meg.
  - Úgy látszik a rajongóitok nem tudták, hogy mikor érkeztek. - jegyzem meg.
  - Szerintem meg tudtak róla, csak nem a pontos időről. - vigyorog rám Liam. - Paul direkt rossz időpontot adott meg nekik, így azt hiszik már rég megjöttünk.
  - Legalább nyugodtan mehetünk haza. - sóhajt fel Lou.
  Elhiszem, hogy nem örülne ha itt lennének a rajongók, hiszen Emmának nem tenne valami jót a sok lökdösődés és kiabálás.
  - Mindenki a saját lakására megy vagy a közösbe? - kérdi Zayn ásítva.
  - Szerintem menjünk a közösbe, hogy holnap tudjuk megbeszélni az utunkat. - válaszolja Liam, mire mindannyian rábólintunk.
  A kocsik pontosan ott vannak, ahol hagytuk őket még az indulás előtt. Harry kimerülten ül be mellém, majd indítja be a kocsit. Ha nem ismerném őt olyan jól, akkor biztosan nem ülnék be mellé, de tudom, hogy semmi bajt sem fog okozni, így nyugodtan foglalok helyet mellette.
  Fél óra elteltével, amit azzal töltöttem, hogy próbáltam nyitva tartani a szemeim és Harry szavaira figyelni, de be kell vallanom nem nagyon ment, megérkeztünk.
  - Tudsz járni vagy segítsek? - kérdi kedvesen Harry, mire én mellé sétálok, majd megölelem. - Oké, ezt annak veszem, hogy kell a segítségem. - neveti el magát, majd emel fel.
  - Elég ha magadhoz húzol és úgy segítesz, nehéz vagyok. - motyogom.
  - Nem vagy nehéz. - ráza meg a fejét. - Erőlködni látsz te engem? - mosolyog rám, mire én csak megrázom a fejem. - Akkor meg hallgass és élvezd.
  A házba belépve azonnal megcsapja a fülem a beszélgetés, ami a nappaliból hallatszódik ki. Egyből felismertem a hangokat, de közelebb érve a helységhez meg is győződtem róla, hogy a vendégeink nem mások, mint a lányok. Mosolyogva integettem nekik.
  - Jó éjt srácok. - motyogja Harry, majd a lépcsők felé indul.
  A szobába érve, letesz az ágyra én pedig vetkőzni is kezdek, majd Harry szekrényéhez megyek és kikapok belőle egy pólót, amit magamra is veszek. Végig magamon éreztem a tekintetét, de most egy csepet sem érdekelt a dolog, túl fáradt és álmos voltam hozzá.
  Meg sem várva, hogy levetkőzzön, bújtam be az ágyba és hunytam le a szemeim. Pár perccel később ő is csatlakozott hozzám, majd a nyakamba puszilt, mire én mosolyogva fordultam feléje és fektettem fejem a mellkasára.
  - Jó éjt, hercegnőm. - nyom egy csókot a homlokomra, majd karjait körém fonja és lekapcsolja a lámpákat.

***

  Az elkövetkezendő napok nagy részét kettesben töltöttük, kivéve mikor a fiúknak fel kellett venniük az új számaikat. Igaz már nem tartott olyan sokáig, mint amikor írták őket, de azért nem mondhatom azt, hogy nem hiányoztak. Viszont addig mi nagyon jól elvoltunk a lányokkal. 

  Úgy érzem, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz, ezzel nem azt szeretném mondani, hogy eddig nem volt jó a viszonyunk, de nem mertünk mindent elmondani a másiknak, ám ez teljesen megváltozott. Perrie is beavatott minket a problémáikba, amikkel küzdenek, de mi megnyugtattuk őt, hogy Zayn szereti őt és nem érdekli a távolság, ami köztük van, amikor nem lehetnek együtt. Igaz tudom, hogy nem könnyű és néha nagyon tud hiányozni az adott személy, de ezen túl kell lépni. A turnék ezzel járnak, de mindketten kitartanak egymás mellett, aminek köszönhetően nagyon erős a kapcsolatuk. 

  Minden párnak meg kell küzdenie ezzel a nehézséggel, hiszen ha egy híresség mellett éled az életed akkor biztosan lesz olyan pillanatod, amikor azt mondod, hogy te már nem bírod tovább elviselni a távolságot. De utána arra is rá kell jönnöd, hogy sokkal hamarabb képes vagy abba beletörődni, hogy nem láthatod hetekig, minthogy elfogad azt, hogy többet nem láthatod az illetőt.

  Gemma is beszélt a kapcsolatáról, ami nekem még új volt, hiszen én csak annyit tudtam, hogy van valakije, most viszont teljesen megnyílt nekünk és elmesélt szinte mindent. 

  Megkérdeztük, hogy nem szeretnének-e velünk jönni a hétvégén, de nem lepődtem meg egy kicsit sem amikor azt mondta, hogy nem tartja jó ötletnek, Harry miatt. 

  A helyében én sem szeretnék jönni, hiszen Harryt ismerve biztosan nem tetszene neki, hogy a húga közelében ólálkodik egy pasi, aki valószínűleg tönkre akarja tenni az életét. Bár mindenki tudja, hogy ez nem így van, ő képtelen lenne ezt elfogadni. 

  Abban az egyben biztos vagyok, hogyha kislányunk lesz, ahogy Harry szeretné, akkor nem lesz könnyű szerelmi élete. Valószínűleg az apja mindentől védeni fogja őt és egy ideig biztosan tűrni fogja, de egyszer mindenkinél elszakad az a bizonyos cérna és akkor minden előbújik.

***

  Már csak egy nap van hátra az indulásig, így előkeresem a bőröndünket, majd a szekrény elé állva keresek melegebb ruhákat, hiszen nincs valami meleg ebben az időben. Bár ott még nyáron sincs valami meleg, nemhogy most. 

  Mivel nem maradunk sokáig, így nem teszek be csak néhány ruhát, meg persze egy pluszt, mert ki tudja mi fog majd történni, minket ismerve.

  - Azt hittem soha az életbe nem fejezzük be a mai felvételt. - dől el az ágyon Harry.

  - De befejeztétek. - mosolygok rá. - Különben meg ne mond nekem, hogy olyan nehéz, mert hallottam ám Paultól, hogy milyen hülyeségeket csináltok felvételkor. - nézek a szemébe.

  - Lehet, hogy hülyéskedünk. - ül fel. - De azt nem mondhatod, hogy nem dolgozunk keményen, hiszen egy nap két számot is felveszünk, ami egyáltalán nem gyerekjáték.

  - Én azt egy szóval sem mondtam, hogy gyerekjáték, de sokkal hamarabb végeznétek vele, ha nem hülyéskednétek órákon keresztül.

  - És abban mi a móka? - nevet fel. - Tudod még fiatalok vagyunk és belül "gyerekek" nekünk kijár a szórakozás. Ismerhetnél minket, hogy nem is mi lennénk, ha nem lenne velünk baj. - kapja el a derekam hátulról, mire felkuncogok.

  - Pontosan tudom, hogy nem ti lennétek. - egyezek bele. A One Direction nem lenne One Direction, ha nem egy öt tagú kisfiúból állna. - fordulok vele szembe.

  - Szóval kisfiú vagyok? - vonja fel a szemöldökét. - A kisfiúk mióta csinálnak ilyeneket? - rejti el az arcát a nyakamban, majd ráharap a bőrömre, mire én felszisszenek. - A kisfiúk sok mindent nem csinálnak, amit én igen talán emlékeztetnem kéne téged rá. - morogja.

  - Tisztában vagyok vele. - túrok a hajába. - Nem is tudom hol állna most a világ, ha minden kisfiú olyan lenne, mint te. - nevetem el magam.

  - Ne akard megtudni. - csókol meg.

  Pontosan tudja mivel lehet engem a legkönnyebben elhallgattatni. Elég egy csók és még a veszekedésről is képes vagyok lemondani. Elfelejteti velem a bajainkat, megszünteti a körülöttünk levő világot, csak ketten létezünk abban a pillanatban, ami számomra mindenre gyógyszer.

  Ha szomorú vagyok akkor felvidít, ha nem érzem magam biztonságban elég egy fél perc és már rögtön úgy érzem, mintha védelem alatt állnék. El sem tudom már képzelni, hogy nélküle mi lenne velem és nem is akarom. Nekem nélküle nincs életem és ezt ő is pontosan tudja.

  - Szeretlek. - suttogja.

  - Én is téged. - ölelem át szorosan a nyakát, mire ő felnevet. 

  Az elkövetkezenő egy órát végigbeszéltük. Minden hülyeség felhozódott, de ez tőle már megszokott. Azon sem lepődnék meg, ha egy nap felhozná, hogy miért kék az ég. Oké, én magam is tudom, hogy ez hülyeség, de ez van. Mellette nem tudok tisztán gondolkodni és teljesen felszabadulok. Képes vagyok bármiről beszélgetni, még olyan dolgokról is, amikről korábban nem mertem. 

  - Srácok, vacsora! - kiált fel Liam.

  Mire leérünk már mindenki az asztalnál ül, ami ritkán szokott előfordulni, hiszen nem igazán szeretünk így enni. Legtöbbször nem eszünk mind együtt, csak páran, de úgy látszik a holnapi kirándulás miatt ez most megváltozik. 

  - Niall. - fordul feléje, Zayn. - Készen áll a kis barátnőd, hogy megismerjen minket?

  Elfelejtettem volna említeni, hogy azóta még mindig ezzel szívatják szegény srácot? Elhiszem, hogy nekik is új ez az egész, de Niallnek nem lehet könnyű ezt hallgatni minden áldott nap. Nekem sem tetszene és valószínűleg nekik sem, de képtelenek ezt felfogni.

  - Jaj, ne már srácok. - sóhajtok fel. - Tudom, hogy új meg minden, de azért nem kéne ezzel szekálni őt a nap 24 órájában.

  - Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de már hozzászoktam az elmúlt hétben. - vonja meg a vállát. - Csak remélni tudom, hogy Diana is meg fogja majd szokni, ha találkozik velük. Bár szerintem tudja nagyjából, hogy mi vár majd rá, hiszen meséltem neki a fiúkról és ő is ismeri nagyjából őket, annak ellenére is, hogy még nem találkozott velük csak dedikáláson.

  - Meglátjuk, hogy fogja kibírni az elkövetkezendő három napot. - csillan fel Louis szeme.

  Szegény lány, már előre sajnálom, hiszen a fiúkat ismerve biztosan nem könnyítik majd meg a dolgát. De szerencsére mi is ott leszünk és valahogy elérjük majd, hogy békén hagyják majd őt. Megvannak hozzá a módszereink, szerencsére.

  - Hánykor indulunk holnap? - kérdem Harrytől, már az ágyban feküdve.

  - Hát reggel kilenckor, szeretnénk. - neveti el magát. - de minket ismerve, tizenegytől hamarabb biztosan nem sikerül átlépnünk a küszöböt.

  - Akkor elég ha kilenckor kelünk. - mosolygok rá.

  - Pontosan. - bólint rá. - Most pedig aludjunk, mert valamiért úgy érzem nem igazán fogunk a következő napokban.

  Reggel az órám csengésére ébredek. Harry morogva fordul a másik oldalára. Hát igen, ő és Zayn sosem volt híres a korán kelésről, bár már kicsit jobban megy, mint az elején. Rájöttem, hogy egy csókkal a legkönnyebb őt felébreszteni. Meddig én elmentem zuhanyozni az orrára kötöttem, ha nem lesz fent mire kijövök akkor bajok lesznek.

  - Fent vagyok. - szólal meg, manit kiléptem a fürdőből. 

  - Akkor készülj, mert Liam már biztosan füstölög. - mutatok a fürdőre, mire ő kimászik az ágyból és egy lágy csók után beviharzik.

  Fél óra múlva már mindketten készen állunk a szobában, Harry éppen a bőröndért nyúl, amikor egy kiáltást hallunk lentről.

  - Indulunk!